„Én már azt sem értem, hogy lehet magának ciklusa!” A mondat a kezelőorvosom szájából hangzott el. Durvának, tapintatlannak tűnik? Pedig nem volt az. A vegytiszta döbbenet miatt bukott ki belőle. Akkor már hónapok óta követte figyelemmel a ciklusom, a peteérésem, az aktuális hormonértékeim. Ami hihetetlenül pocsék volt… Hogy lehetett akkor mégis -elvétve- egy-egy szép, szabályos menstruációm?

Az első és legfontosabb: betartottam az orvosom utasításait. Inzulinrezisztenciát állapított meg nálam, ezért 160 gramm szénhidrát diétát írt elő. Be is tartottam. A 3 hónapos kontrollon le volt döbbenve, mert eléggé lefogytam. Mondta is, hogy jó lesz a 180…, nem is, inkább 200 gramm szénhidrát.

A második: nem elégedtem meg ennyivel. Muszáj volt a saját fejem után is menni, nem is én lennék, ha nem tettem volna… Kutakodtam a neten. Találtam is egy könyvet, aminek a segítségével tovább finomíthattam az étrendem: Alissa Vitti: Női kód című könyvét. A ciklust szakaszaira bontva ajánl benne olyan ételeket, amik az aktuális szakasz hormonjait támogatják. Ehhez jöttek még a gyógynövény alapú étrend-kiegészítők, amiket három havonta váltogattam, hogy a szervezetem ne szokhasson hozzá, gyógyteák (Gyuri bácsinak van egy teacsomagja), méregtelenítő kúrák (chrolella és spirulina algákkal), léböjt és a futás, meg a jóga. Ezek együtt segítettek jobb fizikai állapotba kerülni, megszabadulni a felhalmozódott mérgektől -amiket a cseppet sem egészséges táplálkozásomnak köszönhettem- és feltölteni a vitamin- és ásványi anyag raktáraim. De ez még mindig édeskevés volt. Ha bárki kérdezte volna akkoriban, milyen a ciklusom, azt mondtam volna, akár a mesében: hol volt, hol nem volt… Tovább kutakodtam hát.

A harmadik: az aviva torna. Egy ismerőstől hallottam róla és utánanéztem. Hormontornának is hívják, emiatt mindenképp ki akartam próbálni. Keresgéltem kicsit a neten és találtam is egy oktatót nagyon közel, aki tanfolyamokat és szinten tartó gyakorlóórákat tart. Meg is csináltam a tanfolyamot. Az oktatóm a gyakorlatokat úgy alakította, hogy kifejezetten az én problémámra legyenek szabva. Azt javasolta, csináljam minden nap, míg meg nem jön, akkor tartsak 3 nap szünetet és elég lesz heti 3 torna is. Amíg meg nem jön… Akkor már vagy 4 hónapja megint nem volt menzeszem, gondoltam, na, ez jó sokáig tart majd… 16. napon szabályos vérzésem volt PMS nélkül. Lementem hídba… Sosem örültem még így ennek! Ami 37 évig csak nyűg volt, akkorra női mivoltom bizonyítékává lett. Jól éreztem magam, majd’ kicsattantam! És nem húzódott egy hétig, 4 nap alatt letudta a szervezetem. Csodás érzés volt!

Ez még évekig így is maradt. A katasztrofális FSH-m és AMH-m ellenére még voltak is ultrahangon követhető peteéréseim. Csakhogy a kívánatos 20 millimétert sosem érték el, megmaradtak 18-19-nél… De ott voltak, Isten tudja, honnan.

Nem csoda, hogy a kezelőorvosom nem értette, mi történik. Még a könyveim is elkérte, az aviava tornát pedig azóta ajánlani szokta a betegeinek.

+1: ez csak egy sejtés, de úgy vélem, a nyaralásunk hozzájárult ahhoz, hogy természetes úton lettem várandós annak ellenére, hogy meddőnek számítottam. Végre sikerült elengednem a stresszt! Tengerparton voltunk és én életemben először láttam a tengert! Olyan víziszonyom van, mint egy szakajtó macskának, mégis bementem a vízbe a férjemmel és még élveztem is. Ki sem akartam jönni! Hát van ennél tutibb méregtelenítés?

Az orvosok többsége amiket kipróbáltam, veszélyes vajákosságnak tartaná. Szerencsére az én orvosom hagyta, hadd kísérletezzek magamon, hiszen végig figyelt rám. Így aztán nem véletlen, hogy később a várandósságunkat is ő kísérte végig. Senki másra nem bíztam volna a babám és a magam életét! Nem tudom eléggé megköszönni, doktor úr!